Bruce Dickinson nem tudja elképzelni, hogy ne nyújtsa a maximumot minden este. Az Iron Maiden frontemberének lesújtó véleménye van azon pályatársairól, akik hang nélkül is erőltetik a koncertezést.
Teljes gőzzel turnézik idén az Iron Maiden. A zenekar aktuális Run For Your Lives turnéja tavaly május végén Budapesten startolt el az Iron Maiden két teltházas koncerttel a Papp László Budapest Sportarénában. A körút idén is tart, és a zenekar rekordokat döntöget a nézőszámokat tekintve: a május 23-ai athéni nyitóbulin, az OAKA stadionban több mint 50 ezren nézték meg Steve Harriséket. A Maiden korábban soha nem játszott még ennyi ember előtt Görögországban.
Egy friss interjúban Bruce Dickinson, aki idén már a 68. születésnapját ünnepli majd, arról nyilatkozott, meddig mehet még tovább ez az egész. „A saját mércémnek kell megfelelnem – mondta az énekes Kerrang!-nek adott interjújában. – Bizonyos régebbi zenekarok mintha már semmit sem akarnának bizonyítani, nekem viszont minden áldott nap van bizonyítani valóm. Nemrég megemlítettem egy újságírónak, hogy ha már nem vagyok képes a tőlem telhető legjobb teljesítményt nyújtani, visszavonulok, mire azt felelte: azt nem tehetem, akkor is tovább kell mennünk. Én meg: nézd, rengeteg énekesnek tropára ment már a hangja, és ezt mindenki tudja. Mire ő: oké, de ezek legendás énekesek. Nem, bazmeg, nem legendák, hanem emberek, akik már nem tudnak énekelni! Amikor még énekeltek, akkor voltak legendák. Onnantől fogva, hogy már nem tudnak énekelni, nem tekinthetők legendának sem. És ennyi, ez a kegyetlen igazság. Én nem tudnék színpadra állni, ha már úgy gondolnám, hogy nem megy. Nem is értem, hogyan mennek ki a deszkákra ezek az arcok, miközben már képtelenek rá. Nyilván mindenki maga dönt a sorsáról, de én nem ilyen vagyok.”
A Maiden jövőjét illetően az interjúban Bruce elismerte: ha választania kellene, hogy új lemezt készítsen vagy tovább turnézzon, az előbbit választaná. „Steve viszont épp fordítva áll a dologhoz. Turné, turné, turné, turné, amíg alighanem majd a színpadon éri a halál is. Én is szeretek turnézni, de abban már nincs sok újdonság. Én kreatív figura vagyok, és mindig szeretek valami újdonsággal előrukkolni.”
Hozzászólások
ezekhez még nem volt szerencsém élőben, de a tavalyi Helloween bulin mindketten kurvajó példák voltak :D főleg Kiske
Kiske meg Deris nem túl jó példa.
Kiske a reunion óta csak erőlködik a magasakkal (amikor nem, akkor pedig valószínűleg playbackel - volt már rá példa), Deris hangja pedig már 3-4 dalt bír ki csak.
Ha már mindenáron idősebb (50 fölötti) énekest akarsz mutatni inkább vidd el egy Ripper Owens haknira vagy egy Armored Saint-re. Ripper és John Bush legalább még mindig kurva erőteljesek élőben. Sőt, talán még jobbak is mint fiatalon voltak.
A kreatív művészet olyan alkotótevékenység, amely során az egyén a saját képzelőerejét, egyéni ötleteit és látásmódját használja fel, hogy újszerű, addig nem létező dolgokat hozzon létre. Nem pusztán a szabályok követéséről szól, hanem az önkifejezésről és az innovációról.
Az alapján hogy az ,,én kreatív figura vagyok" részt kiragadtad és feltetted a kérdést hogy mikor írt utoljára slágert szerintem joggal feltételezhető hogy számodra a kreativitás egyet jelent a slágergyártással. - Ezt én mondom.
Olyat nem írtam hogy olyan mint negyven éve volt, én kizárólag a kreativitást firtató kérdésedre válaszoltam. Nyilván nem olyan már a hangja, nem is lehetne, ellenben a mozgása még mindig megszégyeníti a nála 30 évvel fiatalabbakat is. És azért az ő énekhangja nem öregemberes nyögésekből áll mint mondjuk Ian Gillen-é.
Amúgy a Maidennek bizony voltak agyon játszott slágerei. A Flight of Icarus és a 2 Minutes to Midnight a maguk idejében sokat játszott slágerek voltak a világ minden táján. A 90-es években pedig a Fear of the Dark megismételte ezt a bravúrt.
(Sőt, mondok egy durvábbat. A Fear of the Darkot néha még a Retro Rádió is műsorra tűzi.) A 2000-es évek elején pedig a Wicker Man és a Rainmaker is igen sokat játszott dalok voltak.(Mondjuk ők már inkább a zene tévéken taroltak nem a rádióban.)
Szóval volt pár a Maidennek...És ha szerinted az elmúlt 10 év termései nélkülözik a kreativitást, akkor te vagy szűklátókörű vagy, vagy szimplán nem kedveled a Maident.
Zárásnak pedig itt hagyok egy pár dalcímet amikhez Dickinsonnak köze volt a két utolsó Maiden albumról: Days of Future Past, Writing on the wall, If Eternity Should Fail, Empire of the Clouds, Speed of Light.
Ezek szerinted nélkülözik a kreativitást?
Különösen az Empire of the Clouds ami teljes egészében az ő dala.
Hát ha továbbra is így gondolod akkor ezek után inkább tényleg tudod ki legyen a cimborád. - Mindketten mondjuk! :D
Levike: Elképzelhető hogy az, bár én nem tudom mennyire tört be a mainstreambe.
De ha véletlenül mégsem sláger akkor sem nélkülözi a kreativitást.
Az egy dolog, hogy 78 évesen már nem szaladgál meg ugrál illetve mászik fel a két gitáros combjára, de itt a hangról volt szó, Dickinson véleményében is. Az tény, hogy ebben is már spórolósabb a teljesítménye, de azért a hangja még megvan és nem kopott meg. Halford ugyanez egyébként.
A legtöbbjüket, már én sem fénykorukban láttam, hanem a 2000-es, 2010-es években, ami a 80-as évek kifutása volt már.
De, azon kevés zenekart, amit életkoromnál fogva nem sikerült elkapni, eredeti felállásban -Queen, Led Zepp, Floyd, Journey Steve Perry-vel-, hát, még tolószékben is megnézném őket.
A Stones-t 3x láttam élőben és, az utolsó varsói bulin, már érezhetően kopottak voltak -Charlie Watts-al voltak még-, mégis örök életemre emlék marad.
Igazat adok neki abban, amit mond, de a rockzene, akkor is egyéni prefencia kérdése és van, akit, még tolószékben is megnéznék élőben, mert annyira sokat jelentettek valamikor.
Persze, ez így van, éppen ezért említettem példaként, hogy ez a mostani teljesítmény nem változtat azon számomra, hogy ő egy legenda.
Klaus Meine egy semmibe révedő bácsinak tűnik a legfrissebb felvételeken
Valahogy Sammy Hagart sokkal jobban bírom ebből a generációból, a hangja még használható, és megy a buli a színpadon, nem csak a toporgás meg ácsorgás
Meine konkrétan olyan, mint egy bábu, akit 3 technikus állított be a színpadra