Jason a Metallicáról: „Elég bátor voltam meghozni egy döntést, ami mindannyiunkat megmentett”
Jason Newsted a mai napig élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy kilépett a Metallicából. A basszusgitáros hosszas kihagyás után, nyáron ismét turnézni fog Észak-Amerikában.
Klasszikushock
Slash’s Snakepit: Ain’t Life Grand
Slash 2016-ban visszatért a Guns N' Rosesba, és folyamatosan gyártja a lemezeket a szólócsapatával is – vagyis minden tekintetben sínen van. Ez azonban nem volt mindig így, és a gitárosnak a rendszeres magánéleti-függőségi megborulások mellett a zenei pályáján is akadtak göröngyösebb szakaszok. A sors keserű fintora, hogy a legmélyebb szakadékba az ezredforduló idején sikerült belecsúsznia, amikor is jelentős mértékben a kedvezőtlen zeneipari környezet és a kiadói bénázások következtében Gunson kívüli pályafutásának egyik legjobb produkcióját tette le az asztalra. Idézzük hát fel a Slash's Snakepit második nagylemezét, a gitáros minden bizonnyal legkevésbé ismert albumát!
Yes: Close To The Edge
Ha létezett a progresszív rock nagyjai között minden fronton virtuóz banda, a műfaj aranykorának nagyjai közül elsőként kettő jöhet szóba: az Emerson, Lake And Palmer és a Yes. Mindkét csapat büszkén felvállalta a virtuozitást, ami a dallamok közvetítése mellett célként is megjelent repertoárjukban. Természetesen az ilyen felfogású zenekarok előbb-utóbb különféle okokból (inspirációs zsákutca vagy túlburjánzás) előálltak öncélú (Tales From Topographic Oceans) és/vagy teljesen hiteltelen, kommersz lemezekkel is (Love Beach), amelyekkel óriásit lehetett bukni (az ELP bukott is). De amikor minden csillag együtt állt, hatalmas mesterművek születtek.
Bullet For My Valentine: The Poison
Húsz évvel ezelőtt jelent meg a walesi Bullet For My Valentine első nagylemeze. A The Poison a lehető legjobb időben robbant a színtéren, és gyakorlatilag hónapok leforgása alatt tette világszerte ismert névvé Matthew Tuckékat, akiknek a Tears Don't Fall vagy az All These Things I Hate (Revolve Around Me) slágereivel sikerült telibe találniuk a közhangulatot. Noha a zenekarnak azóta sem kell kegyelemkenyér után néznie, a debütáló lemez igazság szerint olyan árnyékot vet, amit később már sosem sikerült átugraniuk – ezzel azonban minden bizonnyal ők is kiegyeztek. Emlékezzünk hát meg kicsit bővebb lére eresztve a 2000-es évtized egyik kiemelkedően sikeres és meghatározó metállemezéről!
Trivium: Ascendancy
A Trivium csodagyerekek zenekaraként robbant be a köztudatba úgyszólván a semmiből második albumával. Matt Heafy énekes/gitáros és Paolo Gregoletto basszer 19-19, Corey Beaulieu gitáros 21, de még a banda korelnökének számító Travis Smith dobos is mindössze 23 éves volt, amikor megjelent az Ascendancy. Az album dalai ugyanakkor egyből a friss amerikai metálgeneráció éllovasai közé repítették a zenekart, akiket a metalcore-hoz való természetes kapcsolódásaik miatt szokás is volt ehhez a hullámhoz sorolni – javarészt tévesen. Rain, Pull Harder On The Strings Of Your Martyr, A Gunshot To The Head Of Trepidation, Like Light To The Flies: idézzük fel a 2000-es évtized egyik meghatározó metállemezét!
7. oldal / 161