Interjú

Tim Skold nevét sajnos jóval kevesebben ismerik a kelleténél, pedig a svéd muzsikus az indusztriális hatású rockvonal egyik legtehetségesebb dalszerzőjének számít. Tim első ismert bandája a glam/sleaze színtérről elstartolt Shotgun Messiah volt, amely 1993-as harmadik lemezével, a Violent New Breeddel évekkel előzte meg korát, és azóta sem nagyon akadt párja a hagyományos szerkezetű rockdalokat sampleres megfejtésekkel vegyítő vonalon.

Tavasszal, a Hammerworld magazin mellékleteként jelent meg a Tűzmadár harmadik nagylemeze, az Álmok. Kérdéseinkre Magyarország egyik feltörekvőben lévő, de már jól ismert tradicionális heavy metal bandájának tagjai, Schrott Péter énekes, Károlyi Gergely gitáros, Tóth Péter gitáros, Szűcs Attila basszusgitáros, Horváth Zsolt billentyűs, Pál Dániel dobos válaszoltak.

A kanadai Voivod a világon egyre fogyatkozó biztos pontok egyike. Nemcsak azért, mert kizárt dolog, hogy rossz hangulatú koncertet adjanak, hanem azért is, mert hiába kult arcok, legendák, megmaradtak hétköznapi, közvetlen srácoknak. Michel „Away” Langevin például egészen biztosan a világ egyik legszerényebb zenésze, aki 2011-ben is pontosan ugyanolyan előzékenységgel keresett nekünk egy csendes zugot, ahol végtelen türelemmel válaszolgatott a kérdéseinkre, mint 2000-ben az első interjúnk alkalmával, vagy két évvel ezelőtt. A májusi koncertjük előtt beszélgettünk Away-jel.

A Tesla azon hard rock bandák közé tartozik, akik negyedszázada folyamatosan magas színvonalú lemezekkel kényeztetik el a műfaj rajongóit. Náluk mindig a zenén volt a hangsúly, így van ez a napokban megjelenő új lemezük, a Twisted Wires And The Acoustic Sessions esetében is, de azért Brian Wheat basszer szánt néhány percet arra, hogy beígérjen egy teljesen új Tesla lemezt 2012-re, és választ adjon néhány fontos kérdésre. Villáminterjú.

A Turbo zenekar teljesen sajátos színt képvisel a hazai rockzenében, így nem csoda, hogy két évvel ezelőtti debütálásuk óta elég sokan megkedvelték őket. A nehezen kategorizálható, egyszerre összetett és nagyon zenei, ám közben néha már-már pofátlanul fogós dalokkal operáló csapat nemrég jelentette meg második, Lost Measure című nagylemezét, amelyen még az elsőnél is bátrabban ugrálnak az egyes stílusok határmezsgyéjén, de közben a ragadós dallamoknak sem intettek búcsút. Tanka Balázs énekessel beszélgettünk.

Kevés márkanév cseng olyan jól a rockszakmában, mint Zakk Wylde-é: az Ozzy Osbourne szárnyai alatt a műfaj leghatalmasabb csúcsait megjárt fiatal, szőke és nem mellesleg zseniálisan gitározó srácból mára saját jogán is csarnokokat megtöltő attrakció lett, gitárosok komplett generációi fogtak hangszert a hatására, és első magyarországi jelenése is szép tömeget vonzott a Black Label Societyvel. Jelenleg ugyan éppen nem Zakk zenél Ozzyval, de saját bevallása szerint a kapcsolat töretlen – többek között erről és még sok minden másról is beszélgettünk vele a koncert délutánján.

A pennsylvaniai Believer a '80-as évek végén bukkant fel európai ízű thrash zenéjével, melyhez nevükhöz hűen erős keresztény meggyőződést tükröző szövegek társultak. Azonban mire a ’93-as Dimension lemezhez értek, a csapat két oszlopos tagja, Kurt Bachman (gitár/ének) és Joey Daub (dob) már kitekert progresszív témákat és szimfonikus témákat is kevert az eredeti recepthez. Első találkozásom velük egy másolt kazetta volt, amelyre a dalcímek is olvashatatlanul voltak felvésve – a UNITE című dalra pl. sokáig azt hittem, hogy az UNICEF ihlette. Aztán mire végre beszereztem az említett harmadik lemezt is, a zenekar már inaktív státuszban volt, így hiába avattam új és örök kedvencet, a történet lezártnak tűnt.

Július 1-től 3-ig tart idén Pakson a 19. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál, ahol a nyitónap egyik kiemelt fellépője a műfaj egyik legnagyobb hazai legendája, Deák Bill Gyula és zenekara lesz majd. Az egyik legnagyobb magyar blues/rock énekessel a fellépés apropóján beszélgettünk.

Minden újrakezdés küzdelmes, ám mindig benne rejtőzik a szebb jövő ígérete. Mátyás Attila is jóval többször indult újra a startvonalról, mint az indokolt lenne, noha saját zenekarával inkább folytatásnak számít a 2011-es év - főleg, hogy a kanyarban az új lemez, amit egy lemezbemutató koncerttel fűznek össze július elején. Az elmúlt év történéseiről és természetesen az idei év fontos eseményeiről Matyi a stúdiójában mesélt nekünk egy viharos nyári délelőtt.

Ugyan a tavaszi monstre Overkill / Destruction / Heathen koncert középső attrakciójából eredetileg a hórihorgas Marcel „Schmier” Schirmerrel lett volna interjúnk, de a németek énekes/basszusgitárosa betegségre (vagy csak lustaságra) hivatkozva átpasszolta a lehetőséget a kultikusan csúf, ám rendkívül barátságos Mike Sifringer gitárosnak. Mike készségesen válaszolt mindenre, majd a beszélgetés után szorgalmasan dedikált egy komplett Destruction gyűjteményt.

Max Cavalera és öccse, Igor – aki manapság már Iggornak írja a nevét – márciusban már a második albumot jelentették meg kibékülésük óta. A testvérpár Cavalera Conspiracy néven futó formációjának új anyaga, a Blunt Force Trauma a Cavaleráktól megszokott és elvárható agresszív, nyers és lényegretörő metalt rejti. Maxszel telefonon diskuráltunk még tavasszal – és hogy ő is örüljön, ezúttal kivételesen megspóroltuk az obligát Sepultura újjáalakulást firtató kérdéseket…

Május legvégén harmadszorra koncertezett Magyarországon a Mr. Big, a '80-as évek végének és a '90-es évek elejének egyik sikercsapata, akik hihetetlen virtuozitással vezették elő a korszak divatos dallamos hard rock zenéjét. A Club 202-ben megrendezett teltházas buli előtt az ismét eredeti felállásban nyomuló négyesfogat basszusgitárosával, a rendkívül kedves és közvetlen Billy Sheehannel ültünk le beszélgetni a csapat körüli aktuális történésekről. Az idén már 58 éves legendás muzsikus derűs, lelazult hangulatban válaszolgatott a Shock! kérdéseire.

Június 9-én, szinte napra pontosan hét évvel első és eddig egyetlen magyarországi koncertje után ismét hazánkban lép fel a '80-as évek első felének egyik legmeghatározóbb amerikai hard rock bandája, a New York-i Twisted Sister. A helyszín ezúttal a várpalotai Pannónia Fesztivál nagyszínpada lesz, ahol a zenekar összes nagy slágerét eljátssza majd, márpedig a We're Not Gonna Take It, az I Wanna Rock vagy az I Am (I'm Me) igazi klasszikusok, amelyeknél jobban aligha indulhatna a vidéki nyári fesztiválok sora. A jeles alkalomból Eddie „Fingers" Ojeda gitárossal beszélgettünk egy jót.

Jó néhány évnyi éheztetés után jelent meg az Arch Enemy új stúdiólemeze, melyről elmondható, hogy szűk egy órában összefoglalták nekünk, miért is szerethető annyira ez a végtelenül dallamos, mégis kíméletlenül erőteljes zene. Korábban sokat kellett várni, hogy végre itthon örüljünk nekik: 2009-ben a Dieselben láthattuk Mike Amottot és társait, akik rendkívül meggyőzőek voltak abban az egy órában. Ismétlésre az idei csillebérci MetalFesten kerül sor, ahol egészen biztosan óriási hangulatot teremtenek Angela Gossow kisasszonnyal, akivel alkalmunk nyílt beszélgetni egy kora esti áprilisi időpontban.

A hardcore keresztapa Roger Miret társaságában nemrég Budapesten is megfordult kaliforniai Civet a női frontemberes bandák mai képviselőjeként mocskos, dögös, dallamos punk rockot játszik. A zenekar gerincét alkotó két vadmacska közül Liza Graves énekes/gitáros szánt időt arra, hogy meséljen a legnagyobb kedvenceiről, arról, hogy milyen hatással volt Courtney Love a zeneiparra, valamint hogy milyen kapcsolat lehet két fiú és két lány között...

Thrash, thrash, thrash! Örökké, mindenhol és minden mennyiségben. Ellenben thrash ide vagy oda, sosem árt, ha a mennyiség inkább a minőség javára tolódik. A Lazarus A.D. igazi ígéret, akik a meglepően erős 2009-es első albumuk után idén a nyakunkba öntötték a Black Rivers Flow című istencsapását, méghozzá az első dalcsokornál sokkal változatosabb, izgalmasabb formában. Hogy boldogságunkat fokozzuk, a zenekar gitárosa, Alex Lackner válaszolt kimeríthetlen kérdésözönükre.

Június 4-én szombaton, a csillebérci MetalFesten hosszú évek szünete után ismét színpadra áll Magyarország talán valaha létezett legismertebb progresszív metal zenekara, a Stonehenge. A 2001-es Angelo Salutante album a mai napig etalonnak számít a műfajban hazai vonalon, így nem csoda, hogy a banda visszatérését komoly várakozás előzi meg mind a szakma, mind a közönség részéről. Az újjáalakulás alkalmából Bóta Balázzsal, a csapat alapító gitárosával tekintettük át az utóbbi évek eseményeit, és természetesen felidéztük a dicső múltat is.

Russell Allen azon kívül, hogy az egyik legjobb rock-torok, rettentő közvetlen és jó arc is egyben. A zenekar az idei évet megelőzően utoljára 2003-ban lépett fel Budapesten, így éppen ideje volt már egy újabb magyarországi jelenésnek. A márciusi Power Of Metal buli előtt az amerikai progresszív/neoklasszikus metalosok annak rendje és módja szerint bele is vetették magukat a fővárosi életbe, az énekes például a koncert délutánján készült interjú előtt a Széchenyi fürdő medencéiben mártózott meg. Russell így testileg is felfrissülve ültetett le minket a cateringben, majd elsétált egy szelet csokitortáért, és falatozás közben kezdett mesélni aznapi élményeiről. Mi pedig sok minden egyéb mellett végre arra is fényt derítettünk, miért is hívja őt mindenki Sir Russell Allennek...

Csajok, rockzenét játszanak, jól, ráadásul színpadon sem mutatnak rosszul. Sokan ennek már a felére felvonnák a szemöldöküket, de csak addig, amíg el nem tévednek egy Cherry Bomb koncertre – vagy nem keresnek rá Youtube-on néhány koncertfelvételre. A repertoár Katy Perrytől az Audioslave-ig bármi lehet, ami tökös (!), dögös, és lehet rá táncolni – szó nélkül elmenni mellettük egyszerűen nem lehet.
A zenekar (majdnem) teljes tagságával ültünk le beszélgetni – Joubert Flóra dobos igazoltan távol -, komolykodni, és persze egy kicsit csajosan komolytalankodni is.

Héééééééééééééééé, haaaaaaaveeeeeeeeer! – üvölt bele üdvözlésképp a telefonba Jeffrey Phillip Wielandt, ismertebb nevén Zakk Wylde, és az ember egyből elhiszi neki, hogy tényleg remekül érzi magát a bőrében. Pedig Zakk mögött nem állnak épp könnyű évek: nemcsak Ozzy Osbourne csapatából került ki, hanem komoly egészségügyi gondjai is támadtak, melyekbe akár bele is halhatott volna. Ő azonban felállt a padlóról, és tovább nyomul a Black Label Societyvel. Jó hír, hogy a banda június 29-én végre Magyarországra is eljut. A világ egyik legismertebb rockgitárosával beszélgettünk.

Igazán szerencsésnek érezheti magát az, aki 1997 nyarán ott lehetett az E-klubban azon a bizonyos mágikus estén, amikor három órán keresztül muzsikált nekünk a Psychotic Waltz. Akkor még nem tudtuk, hogy egy újabb generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy újból a színpad urai legyenek.
A márciusi Power Of Metal fesztivál egyik legizgalmasabb fellépője kétségkívül a Psychotic Waltz volt, akik ezúttal ugyan csak egy órát játszottak, de ennyi idő alatt is visszahozták a régi varázslatot. A koncert előtt az öltözőjükben beszélgettünk a szép lassan beszivárgó komplett zenekarral – akiket szinte faggatni sem kellett, csak úgy ömlött a szó belőlük.

A New York-i Spread Eagle sosem lett nagy lemezeladó, de 1990-es bemutatkozó albumuk igazi kultikus gyöngyszem, és méltán tarthat számot bárki érdeklődésére, aki szereti a leginkább a klasszikus Skid Row fémjelezte karcos, riffes és tökös, ám egyben rendkívül dallamos és slágeres hard rock zenét. A csapat több mint egy évtized kihagyást követően 2006-ban alakult újjá, de csak szórványosan koncertezgettek. Most azonban végre megtalálták a stabil felállást, és jövőre új albumot is készítenek. Kérdéseinkre a másfél éve Sebastian Bach bandájával Budapestet is megjárt basszusgitáros, Rob De Luca válaszolt.

Léteznek olyan zenekarok, amelyek egészen egyszerűen megingathatatlan kősziklaként állják a zenei trendek változásait. Teljesen mindegy, a világban mi zajlott, a Sodom élt, él és élni fog. A német thrash alapvetés utolsó albuma – az egyébként kiemelkedően sikerült In War and Pieces –  kapcsán faggattuk ki a budapesti koncertjük előtt Bernd "Bernemann" Kost gitárost és az újdonsült dobost Markus Freiwald, és mert halmozzuk az élvezeteket, a szénbányászból lett hétköznapi rocksztárt, Tom Angelrippert is megkerestük pár héttel a koncert előtt.

Habár ezekben a napokban is nagyban zajlik a texasi King's X európai turnéja, a rocktörténelem egyik legfantasztikusabb triója sajnos ismét nem jutott el Magyarországra, pedig először és utoljára több mint tizenkét évvel ezelőtt fordultak meg nálunk. Doug Pinnickkel hosszú heteken át üldöztük egymást, mire sikerült összehoznunk az alábbi interjút, a némileg rövidebb válaszok is a kaotikus készítésnek tudhatók be. A lényeg azonban az, hogy végül sikerült feltennünk néhány kérdést a banda basszusgitáros/énekesének.