Koncert

Eperhold. A júniusi teliholdat nevezik így, amikor is kedvelt égitestünk a megszokottnál alacsonyabban járja az eget, mivel közel esik a nyári napfordulóhoz, az évnek ahhoz az időszakához, amikor a Nap a legmagasabban áll. Eredetileg az észak-amerikai algonkin indiánok nevezték el így, mivel az eperszüret idejére esett, meg egyébként is jópofa elnevezés, gondolom én. Az asztrológusok szerint állítólag a megszokottnál is erőteljesebben hat az érzékeinkre, és felerősíti a romantikus hangulatot – főleg azét, aki fogékony az ilyesmire. Na, ez a jelenség volt megfigyelhető 2025. június 11-ének éjszakáján az égen. Stílszerűen éppen akkor, amikor egy bizonyos Carlos Humberto Santana Barragán nevű gitárvirtuóz közel másfél évtized után ismét Magyarországon tette tiszteletét – talán nem véletlenül.

Gőzöm sincs, hogy a Carcass esetében ez a mostani turné pontosan minek számított. Jeff Walkerék utolsó lemeze már négyéves, ahhoz szúrni egy újabb turnét talán fura, de ez is olyan, hogy különösebben nem is számít. Egy Carcass-koncert mindig jólesik, az úgynevezett apropó maximum a program összeállításában játszhat szerepet (avagy apropóval támasztható alá egy erősebben újkori műsor akár).

Egy Las Vegas-i arénazenekar, mint olyan, már eleve gyanús, pont mint egy monacói születésű Forma–1-es pilóta, de hát látjuk/tapasztaljuk, hogy előfordulnak efféle konstellációk a nagyvilágban. Az Imagine Dragonsra sem okvetlenül a származási helyük okán mondták a legtöbben, hogy stadionok színpadára született, hanem mert az egész kifejezésmódjuk, ha úgy tetszik „kiállításuk" megfelelt ennek. Szokás mondani, hogy crossover zenében utaznak, ami esetükben azt jelenti, hogy gátlástalanul (de roppant okosan) magukba olvasztják az aktuálisan népszerű zsánerek főbb jellemzőit, hogy aztán az egészet magukra szabva, vagyis arénaméretre transzponálva adják elő. Pedig bizony az Imagine Dragons is megjárta a szamárlétrát, most már azonban Európában is stadionszinten villantanak, és amit mutatnak, az száz százalék szórakoztatás.