Jason a Metallicáról: „Elég bátor voltam meghozni egy döntést, ami mindannyiunkat megmentett”
Jason Newsted a mai napig élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy kilépett a Metallicából. A basszusgitáros hosszas kihagyás után, nyáron ismét turnézni fog Észak-Amerikában.
Interjú
Dystopia: „Barátokként mentünk ki, és barátokként is jöttünk haza”
Nemrég közös spanyol és olasz miniturnén vett részt két hazai zenekar, az Ann My Guard és a Dystopia. A kilenc zenész mintegy hatezer kilométert tett meg az út során, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak közben. Bajusz Péterrel, a Dystopia basszusgitárosával beszélgettünk a hirtelen érkezett lehetőségről, illetve arról, miben más, valamint miben nem más Spanyolországban és Olaszországban koncertezni, mint itthon.
Anneke van Giersbergen: „Nem szabad mindig a jövőbe nézni, élvezni kell a pillanatot”
Tavaly kétszer is fellépett Budapesten Anneke van Giersbergen, aki visszatérő vendégnek számít Magyarországon, ezúttal mégis mindkét alkalommal kicsit más formában láthattuk viszont. Először februárban, egy speciális akusztikus fellépésen játszott a Planetáriumban magával Arjen Anthony Lucassennel, majd ősszel már egy hagyományos zenekari bulin találkozhattunk vele, ahol az Ayreon agyával közösen megálmodott The Gentle Storm projekt első nagylemezét, a The Diaryt mutatta be új csapatával. Mi is ez utóbbi buli előtt ültünk le beszélgetni a szokás szerint végtelenül elbűvölő és roppant kedves énekesnővel.
Ozone Mama: „Őszintén, büszkén, és lehetőleg hangosan”
Szeptember végén jelent meg az Ozone Mama új nagylemeze, a Sonic Glory, amely itthon és külföldön is maximálisan elnyerte a zenei szakma elismerését. A Gábor András (gitár), Székely Márton (ének), Dobos Gergely (basszusgitár) és Gulyás Máté (dobok) alkotta kvartett méltán tarthat számot mindazok elismerésére, akik kedvelik a rockzene hőskorának klasszikus amerikai és brit nagyjait, de azoknak is érdemes belehallgatniuk az albumba, akik már seattle-i szűrőn keresztül, a grunge-mozgalommal szívták magukba a '70-es évek elejének hatásait. A banda három tagja válaszolt a Shock! kérdéseire.
Room Of The Mad Robots: vissza a patkánykirály-folklórig
Rat King Racket a Room Of The Mad Robots harmadik lemezének címe, amely a Hammerworld magazin novemberi számának mellékleteként jelent meg. A zenekar legutóbbi albuma 2012-ben jött ki I Stray címmel, azóta csak egy nyilvános-hivatalos terjesztésre csak mérsékelten került EP-t készítettek. A Mári Péter énekes hangmérnökösködése mellett felvett új albumon továbbra is megmaradtak a modern, zúzós, de hagyományos elemeket és elszállós, pszichedelikus hangulatokat is rejtő metalban utazó csapat fő stílusjegyei, ám akadnak a dalokban újdonságok is, és minden eddigi munkájuknál fogósabbak a dalok. A tavaly csatlakozott Novaszel Attila samplerfelelőssel beszélgettünk arról, milyen is lett ez az új anyag, illetve arról is, hogy mit tett hozzá ő a Room Of The Mad Robotshoz.
Headbengs: „A zene a szerelem, a banda a házasság”
Klasszikus, old school rock'n'rollban utazik a budapesti Headbengs zenekar, akik 2005-ben alakultak, és a tavalyi év óta futnak a jelenlegi néven. Barabás Gergő énekes/gitáros, Szula Bálint basszusgitáros és Paczolay András dobos olyan zenekarokat tart példaképnek, mint a Beatles, a Rolling Stones, a Led Zeppelin, az AC/DC, a Black Sabbath vagy itthonról a klasszikus Hobo Blues Band, és energikus élő fellépéseikkel máris kialakult körülöttük egy mag itthon, amire a későbbiekben jól lehet majd építkezni. Velük beszélgettünk.
Stardust: „A dallamos rockzenére ma is divat ráfogni, hogy nyálas”
Nemrég új zenekar mutatkozott be a hazai dallamos rockszíntéren: a tavaly alakult Stardustot Horváth Ákos énekes és Gellér Tamás gitáros hozta össze, hozzájuk csatlakozott Papp Zoltán basszusgitáros és Kiss Tibor dobos, majd végül az Age Of Nemesisből ismert Nagy György billentyűssel lett teljes a felállás. A zenekar 2015 tavaszán már oroszlánrészt vállalt a fővárosban tartott, a '80-as évek dallamos rockzenéjét bemutató koncerten, ahol számos énekessel és zenésszel kiegészülve emlékeztek meg a korszak nagy slágereiről, októberben pedig végre az első önálló koncertre is sor került a House Of Lords vendégeként. Az Avatarból és a Europe Tribute Bandből is ismert Gellér Tomival beszélgettünk a csapatról, és egyúttal megfejtettük a melodikus rockzenék jelenlegi helyzetét is.
Ghost: „Biztos, hogy soha nem fogunk hétköznapi ruhában kiállni a színpadra”
Pályafutása során első ízben érkezik november 22-én, azaz e hét vasárnap Magyarországra a svéd Ghost, akik az utóbbi évek egyik legfényesebb sikertörténetét mondhatják a magukénak a metalszíntéren. A rendkívül erős és megosztó imázzsal rendelkező, okkult rockban utazó zenekar új, sorrendben harmadik nagylemeze, a Meliora otthon, Svédországban a listák első helyén kezdett, de már az Egyesült Államokban is a nyolcadik pozícióig jutott, és a Ghost előtt a jövőben még akár ennél is komolyabb sikerek állhatnak – ők pedig boldogan állnak ezek elébe, mint az számunkra is kiderülhetett egy telefoninterjú során. Tizenöt percet kaptunk az egyik Nameless Ghoul drága idejéből, hogy kicsit elbeszélgessünk vele az aktualitásokról.
Apocalyptica: „Néha nagyon vaskalaposak tudnak lenni a rajongók”
Komoly változások történtek az utóbbi időszakban az Apocalypticánál. A finn csellómetalosok Shadowmaker című új lemeze áprilisban jelent meg, és a banda szakított rajta a korábbi hagyományokkal: ezúttal egyetlen állandó énekessel rögzítették az új szerzeményeket Franky Perez személyében, aki leginkább a Daron Malakian-féle Scars On Broadwayből lehet ismerős, de rengeteg neves muzsikussal dolgozott az utóbbi években Slashtől kezdve a The Doors élő tagjaiig. Franky természetesen a turnékra is elkíséri a csapatot, így az októberi budapesti koncerten is fellépett velük a Barba Negrában. Itt ültünk le aznap Paavo Lötjönen csellistával és Mikko Sirén dobossal egy kis beszélgetésre.
Szabó Ágoston: „Olyan esélyt kaptam, ami nem sokaknak adatott meg”
2004-ben jelent meg az Ayreon The Human Equation albuma, amelyet a tábor egy része a mai napig Arjen Lucassen legjobb munkájának tart, azzal azonban ettől függetlenül sem nagyon lehet vitatkozni, hogy felépítését, sztoriját tekintve ez áll a legközelebb mind közül egy klasszikus rock/metal operához. Bizonyára érzi ezt maga a mester is, hiszen idén néhány exkluzív hollandiai előadás erejéig színpadra is állította a nagy művet. Az egyik ilyen különleges show-ról nálunk is olvashattál, és természetesen nem hagyhattuk ki azt sem, hogy kifaggassuk a kulisszatitkokról Szabó Ágostont, a The Dethroners volt énekesét, akit háttérvokalistaként az a szerencse ért, hogy szerepet kapott a darabban.
Spock’s Beard: „Mindig törekszünk rá, hogy legyen egy kis csavar az új dalokban”
Nemrég ismét Budapesten lépett fel a Spock's Beard, akik idén már a második nagylemezüket jelentették meg The Oblivion Particle címmel az Enchantből ismert Ted Leonarddal a mikrofonnál. Mint arról az A38 Hajón adott újabb magyarországi bulin mindenki meggyőződhetett, az amerikai progresszív rockzenekar abszolút elemében van, pedig a felállás nem először változott náluk az évek során, és nem egy olyan tagtól kellett már megválniuk, aki teljesen pótolhatatlannak tűnt. Alan Morse gitáros ma már a csapat egyetlen őstagjának számít, és a buli délutánján készséggel állt a rendelkezésünkre egy rövidebb interjú erejéig.
Slash: „A rock’n’roll jelenlegi állapota nem a legideálisabb”
November 18-án, a két évvel ezelőtti arénás fellépés és az idei soproni buli után ismét Budapesten koncertezik Slash és szólózenekara, amely hivatalosan a Slash feat. Myles Kennedy And The Conspirators névre hallgat. A Guns N' Roses és a Velvet Revolver volt gitárosával e-mailben nyílt alkalmunk interjúzni, és Slash stábja nem támasztott éppen könnyű feltételeket: azt még csak-csak kibírtuk, hogy magánéleti dolgokról – így például válásáról –, illetve „hülyeségekről" – kedvenc szín, óvodai jel satöbbi – nem lehetett őt kérdezni, mert ezt egyébként sem terveztük. Azt viszont elég nehéz megállni, hogy az ember még csak ne is érintse a gitáros és W. Axl Rose tizenkilenc év után megtörtént nagy kibékülését, amelynek tényét egyébként pont maga Slash szellőztette meg nyár végén, és azóta is igen élénken terjengenek a pletykák valamelyik régi Guns-felállás esetleges 2016-os újjáéledéséről, amihez a Use Your Illusion I-II albumok jövőre esedékes, negyedszázados jubileuma alapból kiváló apropót szolgáltatna. Persze mindennek oka van, így nem mentünk szembe az elvárásokkal, és igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, Slash pedig szerencsére nem tőmondatokat küldött vissza válaszként. A végeredmény az alábbiakban olvasható.
Thy Catafalque: oldódó formák a local colourban
Tavaly óta már csak a kiadásra várt Kátai Tamás legújabb, Thy Catafalque név alatt a napokban végre megjelenő munkája, Sgùrr címmel. A várakozásokat számos téren tökéletesen beteljesítő, bizonyos pontokon pedig látványosan semmibe vevő album minden bizonnyal tovább növeli Tamás már ma sem szerény ázsióját az undergroundban. Az Edinburgh-be átköltözött makói zenész szerencsére megmaradt annak a zene irányába roppant alázatos, jó humorú embernek, akinek megismertük, az új lemezzel indító beszélgetésünkbe így a Commodore 64, a mindenféle tárgyú kalandozások és a futballhuligánok mellé az Ossian is lazán belefért.
High On Fire: „Minden dalunk jammelésből, a próbateremben születik”
Június második felében jelent meg az oaklandi High On Fire új nagylemeze, és egyből nagy sikert is aratott. A Matt Pike énekes/gitárosból, Jeff Matz basszerből és Des Kensel dobosból álló, elvadult, bekategorizálhatatlan, őserejű metalt játszó zenekar nehéz időkön van túl, hiszen a főnök Pike többek között az elvonót is megjárta alkoholproblémái miatt, ám az ismét a Converge gitárosa, Kurt Ballou producerkedésével készült Luminiferous minden esetleges kétséget félresöpör, és akár definitív lemeznek is tekinthető a trió diszkográfiájában. Az old school basszusfutamok mesterével, Jeff Matzcel beszélgettünk a High On Fire körüli aktuális történésekről.
Asphalt Horsemen / The Joystix: cowboyos szembenézés az élet szemétségeivel
Szeptember 25-én, a budapesti KVLT-ban kezdődik az a turné, amelyen Magyarország két igen autentikus és jellemzően önfejű zenekara, az Asphalt Horsemen és a The Joystix egyesíti erőit. A két csapat október 3-án Székesfehérváron, október 10-én Győrben, november 6-án a budapesti BackStage Pubban, november 13-án Egerben, december 5-én Tatabányán, december 12-én pedig Esztergomban mutatja meg, miként is fest a rock'n'roll az ő értelmezésükben. Kérdéseinkre a körút kapcsán az Asphalt Horsemen részéről Matyasovszky Géza gitáros, a The Joystixből pedig Szőke Gábor énekes/gitáros, azaz Szöszö válaszolt.
Grave Pleasures: „Mindig is utáltam a Beastmilk nevet”
Ma jelenik meg a Columbia kiadó gondozásában a Grave Pleasures első nagylemeze, a Dreamcrash. Persze azon lehet vitázni, hogy ez az album valóban az első-e a sorban a multinacionális dark/gót/satöbbi zenekartól, hiszen pár éve Beastmilk néven már kiadtak egy Climax című lemezt, amely elég rendesen felforgatta a sötéten hangulatos muzsikák híveinek lelkivilágát, ez a sztori pedig ennek a nyílegyenes folytatása, csak éppen megváltozott felállásban, illetve új névvel. A Grave Pleasures szeptember végén Budapesten is fellép, mi pedig a többek között a Code-ból, illetve a Hexvesselből is ismert énekesnek, Mat McNerneynek, régi művésznevén Kvohstnak tettük fel kérdéseinket az aktuális történések kapcsán.
Sepultura: „Ez az életforma maximális elkötelezettséget és koncentrációt igényel”
Júliusban ismét Budapesten koncertezett a brazil Sepultura, akiknek utóbbi bő másfél évtizedes tevékenysége ugyan igen alaposan megosztja a közönséget, viszont általában még azok is fejet hajtanak Andreas Kisser és társai elkötelezettsége, kompromisszum-mentessége előtt, akiknek maga a zene nem tetszik. A zenekar idén már fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli, és jövőre elvileg új albumot is készítenek, 2015 azonban az ünneplésről szól, de Sepultura-módon: túl sok felesleges nosztalgia nélkül. Ennek szellemében mi is előre szólunk: ha csak Max Cavaleráról és egy esetleges újjáalakulásról akarsz olvasni, ráadásul ugyanazokat a kérdéseket és válaszokat, amiket már mi is feltettünk annak idején Andreasnak, és azóta is szinte minden egyes interjúban előkerülnek, ezúttal rossz helyen jársz – direkt nem bolygattuk a témát.
Don Gatto: „Wackenben inkább kalózok meg páncélos vitézek laknak”
A Don Gatto nyerte az idei Wacken Metal Battle tehetségkutató magyarországi fordulóját, így ők képviselték hazánkat a kontinentális Európa legnagyobb metalfesztiválján megrendezett nemzetközi döntőben. A saját vizeken kijutott Ektomorf és Firkin, illetve a szintén tehetségkutatós Kill With Hate és Room Of The Mad Robots után tehát a szekszárdi hardcore-osok is bemutatkozhattak a hazai színtérről Wackenben, és ugyan helyezést végül nem értek el a versenyben, a kiutazás természetesen nem volt hiábavaló. Acélos Balázs mesélte el nekünk, mennyire nem.
Dario Lorina: „Nagyon inspiráló egy olyan gitárossal zenélni, mint Zakk”
Július végén Magyarországon is fellépett a Black Label Societyvel Dario Lorina, a zenekar új gitárosa, aki Nick Catanese helyére került be Zakk Wylde mellé a tavalyi év folyamán. A zenész ugyanakkor már korábban is járt nálunk, igaz, akkor még a Lizzy Bordennel, és mindössze 25 éves kora ellenére számos más helyen is megfordult már, így például Eric Martin vagy a néhai Jani Lane szólóbandájában is. Dario első önálló lemeze két évvel ezelőtt jelent meg a gitárhősök legendás istállója, a Shrapnel gondozásában, és már készül a folytatás is. Neki nyílt alkalmunk feltenni néhány kérdést.
Biohazard: „Az üzlet nem tart örökké, csak a zene számít”
Júliusban ismét Magyarországon koncertezett a '90-es évek első felének, közepének egyik meghatározó zenekara, a New York-i Biohazard. A csapat környékén elég sok minden történt az utóbbi tíz év folyamán: volt egy feloszlásuk, majd klasszikus felállásban újjáalakultak, ám Evan Seinfeld énekes/basszer már a visszatérő lemez, a Reborn In Defiance megjelenése előtt kilépett, és vélhetően nem is nagyon fog visszatalálni társaihoz. Amivel egyébként nincs is feltétlenül baj, mert mint azt a Rockmaratonon adott koncert is bizonyította, a Biohazard Scott Robertsszel a fronton is ugyanolyan gyilkos koncertbanda, mint azelőtt. Billy Graziadei gitáros/énekessel beszélgettünk a koncert előtt.
Judas Priest: „Egyszer sem jelentett gondot a korkülönbség”
Két héttel ezelőtt fergeteges koncertet adott a FEZEN-en a Judas Priest. Minden idők egyik legfontosabb metalzenekara immáron másodszorra járt Magyarországon a K.K. Downing helyére érkezett új gitárossal, Richie Faulknerrel, aki a többiek egyöntetű nyilatkozatai szerint kulcsszerepet játszott abban, hogy a banda végül mégsem állt le a búcsúkörnek tervezett Epitaph turné után. A fesztiválon tíz percet kaptunk Richie-vel a zsúfolt backstage-ben – ezt is a banda mindenható menedzsere, Glenn Tipton élete párja, Jayne Andrews vigyázó szemei mellett –, de ez is elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk: a 35 éves gitáros roppant céltudatos, rokonszenves figura, aki annak ellenére is két lábbal áll a földön, hogy bekerült egy ikonikus zenekarba.
Nuclear Assault: „Már nem akarjuk olyan keményen tolni, mint régen”
A júliusi Rockmaraton keretében végre Magyarországon is bemutatkozott élőben a '80-as évek egyik underground amerikai thrash/crossover-kultzenekara, a New Yorkból elszármazott Nuclear Assault. Az Anthrax eredeti basszusgitárosa, Dan Lilker által alapított csapat olyan klasszikus lemezeket tett le annak idején az asztalra, mint az 1988-as Survive, az 1989-es Handle With Care vagy az 1991-es Out Of Order, és ugyan nekik is volt egy nagy leállásuk a '90-es években, manapság szórványosan azért működnek. Dan Lilker a Shock!-nak a fesztiválon adott interjújában azt is elárulta: a most kiadott Pounder EP sem jelent végleges búcsút, a banda megy tovább, egyszerűen csak kényelmesebb tempót akarnak diktálni maguknak.
Strong Deformity: „Nem kapcsoltuk még be az összes rakétát, de ennek is eljön az ideje”
Utoljára 2007-ben lépett fel élőben a '90-es évek egyik vezető hazai extrém metal-csapata, a Strong Deformity, ám a zenekar nemrég visszatért, és megújult felállásban, május 2-án mutatkozott be a budapesti Gozsdu Manóban, méghozzá zsúfolt teltház előtt. A felállás némiképp átalakult: Fekete „Hair" Károly énekes, Tibby K. basszusgitáros és Bertalan Balázs dobos képviseli a régi tagságot, de van két új gitárosuk Háni Szabolcs (S.N.O.T.) és Sipos András (Nuke) személyében. Mivel a zenekar annak idején megjelent három albumát annak idején természetesen mi magunk is sokat hallgattuk, nem kellett sokat gondolkodni azon, hogy körbejárjuk a Strong Deformity körüli aktualitásokat, illetve kicsit a múltat is felidézzük, Tibby pedig készségesen válaszolt a kérdéseinkre.
Hot Beaver: „Kell öt-tíz év, mire elfogadnak az emberek”
Egy Vulcan Death Grip című EP-vel debütált nemrég a Green Machine nevű Kyuss-tribute romjain szerveződött Hot Beaver zenekar, és az anyag olyannyira meggyőzőre sikeredett, hogy a Horváth „Sexy" Gábor basszer és ifjabb Kocsándi Miklós gitáros által vezetett négyesfogat június 28-án máris a Wackenbe jutásért méretteti meg magát a Barba Negra Trackben, a nemzetközi Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai fordulójában. Mindez elég apropót szolgáltatott számunkra ahhoz, hogy kifaggassuk a Lukács Peta, illetve Lovrek Krisztián csapatában is játszó, korábban számos hazai formációt megjárt Sexyt, miről is van szó a Hot Beaver esetében.
Paradise Lost: „Hörögni könnyebb, mint tisztán énekelni”
A Paradise Lost karrierjében akadtak kisebb-nagyobb hullámvölgyek: a brit gót/dark/doom metalosok a '90-es évek végén roppant magasról zuhantak igen mélyre, de az elmúlt tíz évben fokozatosan összeszedték magukat, és számos régi rajongót sikerült visszaédesgetniük az ismét metalosabb irányba kanyarodó, erős dalokkal teli albumokkal. Szerencsére ezt a jó szériát folytatja a frissen kiadott The Plague Within is, amelyen a zenekar még karrierjének egészen korai, death metalos gyökereihez is visszaásott, és jó hír, hogy pár év szünet után októberben végre ismét Budapesten köszönthetjük őket. Nick Holmes énekes híres hangulatember, ám nekünk most sikerült kifejezetten derűs és bőbeszédű hangulatban elkapnunk.
Marco Minnemann: trükkök helyett nyitottság és képzelőerő
Marco Minnemant többen a mai napig is arról azonosítják be, hogy Mike Portnoy kilépése után az egyik legfőbb jelölt volt a Dream Theaternél, pedig a 45 éves zenészt a legtehetségesebb, leginnovatívabb dobosok között tartják számon a szakmában. Oktatókönyvei és videói miatt számos díjat nyert, de sajátos összeállítású dobfelszerelései és egyedülálló stílusa is egyaránt komoly hírnevet szereztek neki zenészkörökben. Kivételes ütősi képességei mellett tehetséges dalszerző is, aki gitáron, basszusgitáron, billentyűs hangszereken is játszik, de csak úgy mellesleg énekelni is tud. Session-muzsikusként vagy producerként számos ismert előadóval dolgozott a legkülönfélébb műfajokban, a rockos vonalról például Paul Gilberttel vagy az H-Blockxszal, de az extrémebb muzsika sem áll tőle távol, hiszen turnézott a Necrophagisttal vagy a Kreatorrel is. A San Diegóban élő zenésszel az utóbbi években Joe Satriani mellett, a The Aristocratsben vagy Steven Wilson csapatában lehetett találkozni. Marco új albuma június 1-jén jelent meg Celebration címmel, és ennek kapcsán kerestük meg egy kis kérdezz-felelek erejéig. A Dream Theaterről nem akart beszélni, minden más kérdésünkre azonban készséggel válaszolt.
Hellyeah: „Minden nap megharcolunk az elismerésért, a sikerért”
Június 7-én Budapesten koncertezik az ex-panterás Vinnie Paul és a Mudvayne frontembere, Chad Gray által vezetett Hellyeah. Ugyan Tom Maxwell gitáros lábtörése miatt a banda négyesben áll majd ki a színpadra a Barba Negrában, az intenzitással bizonyára így sem lesz gond, nekünk pedig alkalmunk nyílt egy rövid, előzetes villáminterjú keretében elküldeni néhány kérdést a metalszíntér egyik legismertebb és legelismertebb dobosának. Rövid kedvcsináló vasárnapra.
Arcturus: „Mindig az a legfontosabb, hogy új dolgokat próbálj ki”
Néhány évnyi kihagyást követően tért vissza a színtérre az évtized elején a metal világának egyik legeredetibb formációja, a norvég Arcturus. A zenekar idén tavasszal, tíz év után új nagylemezzel is jelentkezett, és az Arcturian iránt most sem lehet közömbös senki: Steinar „Sverd" Johnsen billentyűs, Jan Axel „Hellhammer" Blomberg dobos, Knut Magne Valle gitáros, Hugh „Skoll" Mingay basszer és Simen „ICS Vortex" Hestnæs énekes ezúttal is valami olyasmit tett le az asztalra, ami senki másra nem hasonlít, természetesen magát az Arcturust leszámítva. Jó hír, hogy a zenekarban remek a hangulat és buzog a kreativitás, így Simen mester szerint komoly esély mutatkozik rá, hogy néhány éven belül folytatás is készüljön az albumhoz. Interjú.
10. oldal / 40