Jason a Metallicáról: „Elég bátor voltam meghozni egy döntést, ami mindannyiunkat megmentett”
Jason Newsted a mai napig élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy kilépett a Metallicából. A basszusgitáros hosszas kihagyás után, nyáron ismét turnézni fog Észak-Amerikában.
Interjú
Thy Catafalque: „Arra kell fókuszálni, ami aktuálisan igazán fontos”
Május elején, Geometria címmel jelentette meg új nagylemezét a Thy Catafalque. Kátai Tamás projektje a francia Season Of Mist kiadó egyik stabil presztízs-előadójává fejlődött az évek során, az évek óta Skóciában élő Tamás mind Magyarországon, mind a nemzetközi színtéren komoly tiszteletet vívott ki magának sajátos, bekategorizálhatatlan muzsikájával. A friss dalok mellett természetesen egyéb aktualitásokról is kérdeztük őt.
Deen Castronovo: „Meg kell élni minden egyes pillanatot”
Első ízben játszott Magyarországon április legvégén Deen Castronovo. A '80-as években Tony MacAlpine és Marty Friedman oldalán nevet szerzett, majd a Bad English, a Hardline és Ozzy Osbourne csapataiban, illetve a Journey-ben még komolyabb magasságokat megjárt dobos a The Dead Daisies tagjaként jutott el végre Budapestre, akikkel egy hagyományos és egy akusztikus koncertet is adott a fővárosban. Az első buli előtt, a Barba Negra Track backstage-ében nyílt alkalmunk leülni vele beszélgetni.
Hét Jel: „Nem ego-futam ez a dolog”
Párbaj lesz a neve annak a lemeznek, amely Hét Jel név alatt jelenik meg előreláthatólag októberben. Az elnevezés Pócsi Istvánt takarja, akire a '90-es évek végének egyik feltörekvő csapatából, az F.O.T.B.-ből emlékezhetünk, de a budapesti klubéletben mozgók már elsősorban a Barba Negra programszervezőjeként ismerik. A lemezen a magyar rockszakma számos neves egyénisége vonul fel, így garantáltan sokak érdeklődésére tarthat majd számon. Pistit a különleges projektalbum hátteréről kérdeztük.
Aebsence: „Nem kell rágörcsölni”
A népzenét a grunge-dzsal és még ki tudja, mivel vegyítő Aebsence fantasztikus zenekar. Abban a tekintetben legalábbis mindenképpen, hogy zömmel el sem hiszi az ember, hogy még léteznek egyáltalán, és amikor éppen igen, akkor is inkább távol maradnak a reflektorfénytől. Tavaly év végén megjelent végre szürreális történetük harmadik teljes értékű kiadványa, egyelőre az is csak digitális verzióban, azóta pedig újra dermedt csend üli meg körülöttük a vidéket. Az egyetlen, aktuálisan kézzelfogható történésre április 13-án kerül sor, amikor végre megmutatják magukat a tágabb értelemben vett közönségüknek is a TRIP Hajón, az Ørdøg vendégeként. Budai Péter énekessel ez alkalomból beszélgettünk a létezés törékeny művészetéről.
AWS: „Itt nem egy konkrét produkció, hanem egy szubkultúra győzött”
Igen meglepő módon az AWS Viszlát nyár című dala nyerte A Dal 2018 versenyt február végén, ami azt jelenti, hogy a zenekar képviselheti Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon májusban. A győzelem elég komoly hullámokat vert úgy a rockszíntéren, mint azon kívül, így természetesen kíváncsiak voltunk, miként élik meg a srácok az előzetesen igazából senki által sem remélt diadalt. A lisszaboni döntőre készülő AWS tagságából Siklósi Örs énekessel beszélgettünk.
Omega Diatribe: „Sokkal letisztultabb, befogadhatóbb anyag lett a Trinity”
Trinity címmel jelenik meg a harmadik Omega Diatribe-stúdióalbum április 1-jén, a Metal Scrap kiadó gondozásában, amelyet most nálunk hallgathatsz meg először. A zenekar életében komoly változások álltak be tavaly, hiszen énekest cseréltek, és ezúttal már a tavaly érkezett új frontemberrel, Lucsányi Milánnal készítették el az anyagot. További jelentős újdonság, hogy a lemez producere az európai durvametal-underground egyik nagyágyúja, a dán Tue Madsen volt, akit többek között a Sick Of It All, a The Haunted, a Himsa, a Dark Tranquillity vagy az Ektomorf mellől lehet ismerni, és az Omega Diatribe-nál is bevált. A lemezpremier mellé természetesen Hájer Gergő gitárost is megkérdeztük arról, mit érdemes mindenképpen tudni a Trinityről, amit a beszélgetés alatt elindítva lehet meghallgatni.
Satyricon: „Semmit sem veszünk magától értetődőnek”
Március 20-án ismét Budapesten koncertezik a Satyricon. A norvég színtér egyik alapzenekara a szeptemberben megjelent Deep Calleth Upon Deep albumot mutatja majd be a Dürerben. Mindezt ráadásul egy erős összeállítású minifeszt keretében teszik majd, ahol rajtuk kívül ott lesz még a Suicidal Angels is, a másik teremben pedig – összehangolt kezdési időpontokkal – az Insomnium és a Tribulation lép fel. Kjetil-Vidar Haraldstaddal, azaz a dobos Frosttal, a zenekar kreatív magjának egyik felével beszélgettünk.
VUUR: „Egy új zenekarral mindig nagyon keményen kell dolgozni”
Február második felében ismét Budapesten koncertezett Anneke Van Giersbergen. Meg sem tudnánk számolni, hányadszor járt Magyarországon a The Gathering egykori énekesnője, ám az A38 Hajón tartott újabb fellépés még így is különlegességnek bizonyult: Anneke ezúttal nemrég megalakított saját zenekara, a keményebb kötésű VUUR élén mutatkozott be nálunk. A közönséget szokás szerint elvarázsoló énekesnővel a koncert délutánján ültünk le, hogy megtudakoljuk tőle, milyen élmények ihlették a zenekar tavalyi bemutatkozó nagylemezét, az In This Moment We Are Free - Cities albumot, illetve megszerezzünk vele kapcsolatban minden aktuális információt.
Rhapsody: „Nem tudom elképzelni, hogy hatvanas fejjel is az Emerald Swordot játsszam”
Március 8-án Budapestet is eléri a Rhapsody búcsúturnéja, amelynek keretében Fabio Lione énekes, Luca Turilli gitáros, Dominique Leurquin gitáros, Patrice Guers basszer és Alex Holzwarth dobos játssza a zenekar legsikeresebb korszakának nagy dalait. A körút apropóját a Symphony Of Enchanted Lands album megjelenésének huszadik évfordulója adta, és az olasz szimfo-metalosok alapemberei közül egyedül Alex Staropoli billentyűs nem vesz részt a koncerteken. Ennek okát, illetve a hátteret a rendkívül barátságos, beszédes Luca Turilli világította meg számunkra.
Orphaned Land: „Sem vallási vezető, sem politikus nem vagyok”
Januárban jelent meg a Century Mediánál az Orphaned Land új nagylemeze, az Unsung Prophets & Dead Messiahs. A Jens Bogren hangmérnökösködésével és maszterelésével elkészített lemez az első a sorban a bandától Yossi Sassi gitáros távozása óta, de ezzel együtt is hamisítatlan Orphaned Land, amelyen ráadásul illusztris vendégek is segítik az izraeli metalosokat: Steve Hackett (Genesis), Hansi Kürsch (Blind Guardian) és Tomas „Tompa" Lindberg (At The Gates) egyaránt felbukkan egy-egy dalban. A március 11-én Budapesten is ismét fellépő csapatból Kobi Farhi énekessel beszélgettünk.
Paddy And The Rats: „Lent is kell lenni néha ahhoz, hogy fent lehess”
Nemrég a Napalm kiadóhoz szerződött a Paddy And The Rats. A zenekar Riot City Outlaws című tavalyi nagylemeze – amelyet a Motörhead producerével, Cameron Webb-bel rögzítettek – a megállapodásnak köszönhetően az egész világon megjelenik. A lemeztársaság ugyanakkor az album megjelentetése és annak promóciója mellett a határon túli koncertek szervezésében is támogatja a csapatot, vagyis ezen a téren további előrelépés várható a zenekartól, akik eddig is otthonosan mozogtak külföldön. A csapat frontemberével, Paddy O'Reillyvel, azaz Oravecz Kristóffal beszélgettünk az újonnan megnyílt lehetőségekről.
Archaic: „Az underground mindig is kegyesen bánt az övéivel”
Tavaly év végén jelent meg tizenkét hosszú év után az Archaic második nagylemeze, a How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?, amely minden túlzás nélkül az utóbbi időszak hazai termésének kiemelkedő darabja lett. A korszerű thrashben utazó csapatból Szabó Csaba Zoltán dobos és Jósa Tamás énekes számolt be arról, egyáltalán miért kellett ennyit várni a lemezre, miként születtek meg a dalok, illetve természetesen arról is, mi várható a közeljövőben tőlük.
Vágtázó Halottkémek: „Olyan erők dolgoznak egy koncerten, amik egyébként nem jönnek működésbe”
Február 3-án, a Kuplungban ismét színpadra lép a Vágtázó Halottkémek. Grandpierre Attilát a koncert kapcsán kértük fel egy kis helyzetértékelésre arról, hogyan is állnak most a világszerte kultikus zenekar dolgai.
Fates Warning: „Itt senki sem idegeskedik, hacsak nem feltétlenül muszáj”
Január 24-én ismét Budapesten koncertezik a Fates Warning. A fellépésnek ezúttal nem egy új lemez, netán valami különleges jubileum szolgáltatja az apropót, hanem egy kisebb szabású turné része, amelynek során a Connecticutból elstartolt progresszív metalosok új koncertanyagot rögzítenek. A pár éve Spanyolországban élő énekessel, a rendkívül kedélyes hangulatban lévő Ray Alderrel beszélgettünk arról, mire számíthat, aki jegyet vált az A38 Hajóra, meg persze egy sor más téma is felmerült.
Doug Aldrich: „Máig hajszolom a tökéletes bulit”
Pár nappal ezelőtt jelentették be az örömhírt, miszerint 2018. április 27-én újra Budapesten koncertezik a válogatott Los Angeles-i rock & roll-legendákból álló The Dead Daisies, ezúttal azonban nem a júniusban zsúfolásig telt A38 a helyszín, hanem a jóval nagyobb Barba Negra Track. A Daisies továbbra is eszelős tempót diktál, a 2015-ös Revolución album, a tavalyi Make Some Noise lemez, valamint az idén tavasszal megjelentetett Live & Louder koncertanyag után 2018 első felében újabb stúdiólemez érkezik a John Corabi, Doug Aldrich, David Lowy, Marco Mendoza és most már Deen Castronovo alkotta ötöstől. Az üzletileg zseniális módon felépített Daisiesből a Make Some Noise album felvételei idején csatlakozott Doug Aldrich gitárost kértük fel egy kis beszélgetésre.
Asphalt Horsemen: „Két-három generáció kiesett itthon a rockzenéből”
Idei utolsó koncertjét adja december 1-jén, a Dürer Kertben az Asphalt Horsemen. A csapattal elég sok minden történt, mióta utoljára nagyinterjúztunk velük: kijött második nagylemezük, a mind itthon, mind külföldön rendkívül jól fogadott Brotherhood, amellyel megnyerték a Fonogramot a legjobb rockalbum kategóriájában, sokat koncerteztek itthon és külföldön is, most pedig éppen egy nagyszabású akusztikus rendezvényre készülnek 2018 elején. Lőrincz Károly énekes/gitárossal, Megyesi Balázs basszusgitárossal és a menet közben becsatlakozó Matyasovszky Géza gitárossal egy budapesti bevásárlóközpontban ültünk le áttekinteni az aktuális fejleményeket.
The Night Flight Orchestra: „A fiatalabbaknak fogalmuk sincs, mi ez a zene, de megőrülnek érte”
Klasszikrock-vonalon 2017 egyik nagy befutójának mindenképpen a Soilwork- és Arch Enemy-tagokat is rejtő The Night Flight Orchestra Amber Galactic című harmadik lemeze bizonyult eddig. Noha a Björn „Speed" Strid énekes vezette svéd koalíció friss dalgyűjteménye egy az egyben a 2012-es Internal Affairs és a két évvel ezelőtti Skyline Whispers lemezek nyomvonalán halad, bolondok lettek volna letérni erről a retrós, ám még messze nem teljesen felfedezett ösvényről. Az Amber Galactic a csapat eddigi legkerekebb, legösszefogottabb műve, telis-tele arénarockosan emlékezetes dalokkal és dallamokkal, himnikus AOR-zongorázásokkal és régisulis gitárszólókkal, melyek hiányérzet nélkül repítik vissza a hallgatót abba a korszakba, amikor a trapézgatya és a magas talpú cipő számított menőnek, a férfiak bajuszt és állszegletig érő pajeszt viseltek, a nők pedig jóval lazábban bántak a borotvával, mint manapság. Az Amber Galactic készítéséről és általában a The Night Flight Orchestra koncepciójáról az énekes/főideológus Speed mesél.
Evanescence: „Nem lett volna túl metalos húzás biztonsági játékba fogni”
Synthesis címmel adta ki november 10-én új nagylemezét a 21. század egyik legsikeresebb rockzenekara, a Little Rock-i Evanescence, amely egyből a Billboard-lista nyolcadik helyén nyitott. A csapat korábbi dalainak szimfonikus-elektronikus átdolgozásait rejtő album az első Amy Lee-éktől a 2011-es, Evanescence című album óta, vagyis hosszabb szünet zárult le vele, és a régi szerzemények mellé két új témát is felvettek. A grandiózus vállalkozást a zenekar David Campbell-lel közösen hozta tető alá, aki az eddigi lemezeiken is sokat segített nekik a vonós hangszereléseknél, és egy különleges, szimfonikusokkal közös észak-amerikai turnéval indultak neki ismét a világnak. Kérdéseinkre maga Amy válaszolt.
Greg Howe: „Motivált, ha olyan gitárossal találkoztam, aki meghaladta az addigi maximumot”
Talán egyet tudunk érteni abban, hogy az elektromos gitár valaha élt legnagyobb tudású mesterei közül jó néhányat a '80-as évek második felének nagy gitárhős-mozgalma termelt ki. Greg Howe egyike volt az akkor feltűnt sajátos látásmódú virtuózoknak, és már az 1988-ban megjelent bemutatkozó lemezével nagyban hozzájárult az azt követő korszak gitárjátékának meghatározásához. Azóta eltelt majd' harminc év, Greg örökzöld gitáralbumok egész sorát alkotta meg ez idő alatt, de játszott hard rockot, fúziós jazzt, funkot és popzenét is. Turnézott Michael Jackson oldalán, részt vett session-munkákban többek között Justin Timberlake és az 'N Sync, valamint Christina Aguilera, Rihanna, illetve Enrique Iglesias megbízásából. Greg valódi terepe azonban mindig az instrumentális gitármuzsika marad, ezt legújabb, szám szerint kilencedik szólóalbumán is bizonyítja.
Jónás Tamás: „Nem szabad összetéveszteni a célt az eszközzel”
Négyrészes minialbum-sorozatba kezdett tavaly Jónás Tamás, aki néhány éve azzal keltett nagy feltűnést itthon, hogy Steve Vai Favored Nations kiadójának digitális labeljénél jelentette meg első lemezét, a Timeless Hourt. A négy EP a négy évszak hangulatait jeleníti meg instrumentális gitárzene formátumában, és a tavaszi fejezet után idén nyáron a Summer is megjelent. Tamást a friss vállalkozás hátteréről és az előző album utóéletéről egyaránt kifaggattuk.
Alex Holzwarth: „Sosem jó, ha egy zenekarból két-három verzió is működik”
Alex Holzwarth a fiatalabb generációk számára elsősorban alighanem a Rhapsody soraiból ismert, pedig a 49 éves, német születésű dobos háta mögött már egy sor káprázatosan jó album állt a Sieges Evennel, amikor az ezredforduló környékén csatlakozott az olasz heavy metalosokhoz. Alex jelenleg főállásban a Serious Black sorait erősíti, de az évek során dolgozott a Paradoxszal, az Avantasiával és az Angrával is, jövőre pedig ismét eljut Magyarországra a Rhapsody speciális búcsúturnéja keretében. A Serious Black szeptemberi budapesti bulija előtt ültünk le vele egy kis beszélgetésre.
Marco Mendoza: „Rock’n’roll a játék neve”
Marco Mendoza a '90-es évek elején, Bill Ward Black Sabbath-ütős akkori szólóalbumán mutatkozott be a nemzetközi rockszíntéren, majd rövid ideig játszott a Heart-muzsikusok által alapított Alias zenekarban, mielőtt John Sykes állandó partnerévé vált a Blue Murderben, a Thin Lizzyben és a szőke gitárhős szólócsapatában. Később megfordult Ted Nugent és David Coverdale bandáiban, majd alapember lett az újjáalakított Whitesnake-ben, de kollaborált Neal Schonnal is, az utóbbi időben pedig a The Dead Daisies soraiban látható. A mexikói születésű muzsikus mindemellett szólóban is aktív, hol latin jazztriójával, a Mendoza - Heredia - Neto formációval, hol alkalmi felállású rockbandájával turnézik szerte a világon. Péntek este a Backstage Pub deszkáin is utóbbi alakulattal teszi tiszteletét, amelyben jelenleg a Tygers Of Pan Tang fiatal gitárosa, Michael McCrystal, illetve veterán dobmágus, az Arkból és Yngwie Malmsteen mellől ismert John Macaluso támogatja Marcót. Az alábbi villáminterjúban a basszer az őt érintő aktualitásokról mesél.
Leander Kills: „Volt város, ahol egy év alatt háromszorosára nőtt a közönség száma”
Szeptember 22-én, Élet a halál előtt címmel jelent meg a Leander Kills második nagylemeze, amely az utóbbi években a Tankcsapda nyomán elterjedt benzinkutas terjesztéssel került forgalomba, és az előzetes dalok visszhangjának köszönhetően mindössze egy hét alatt aranylemez lett. A zenekar a következő hetekben már egy országos turnén népszerűsíti az albumot, Köteles Leandert pedig az aktuális ügyekről kérdeztük ki.
Audionerve: „Itt is a gyilkos groove-oké a főszerep, de emészthetőbb formában”
Hájer Gergő, az Omega Diatribe gitárosa az agy az Audionerve projekt mögött, amelynek első, szeptember 3-án megjelenő nagylemeze, a Burn Your System most a Shock! hasábjain debütál. Az albumon olyan nemzetközileg ismert zenészek működtek közre, mint Nick Oshiro (Static-X), Kevin Talley (Misery Index, Suffocation, Six Feet Under), Schrottner Tamás (Ektomorf), valamint Andres Vincze (Monastery). Miniinterjú, alatta albumpremier.
Arch Enemy: „Eszünk ágában sincs magunkat skatulyákba zárni”
Will To Power címmel, szeptember 8-án jelenik meg az Arch Enemy új nagylemeze a Century Media kiadó gondozásában. A csapatnak ez lesz a második nekifutása Alissa White-Gluz énekesnővel, és az első Jeff Loomisszal, a Nevermore volt gitárosával. Az elmúlt tizenegynéhány évben nagyjából homogén lemezeket készítő zenekar ezúttal mindenképpen többet kísérletezett, mint az utóbbi néhány albumon, és Alissával beszélgetve határozottan az volt az érzésünk: tényleg rég érezték magukat annyira erősnek, magabiztosnak, mint mostanában.
The Lurking Fear: „Itt nem azt jelenti a horror, hogy leszaggatják az emberek karját”
Az At The Gates két tagja, Tomas „Tompa" Lindberg énekes és Adrian Erlandsson dobos hozta össze a The Crown gitárosával, Jonas Stålhammarral, Fredrik Wallenberg gitárossal (Skitsystem) és Andreas Axelsson basszerrel (Disfear, Edge Of Sanity) a The Lurking Fear névre hallgató csapatot, amelynek augusztus derekán jött ki a bemutatkozása Out Of The Voiceless Grave címmel, a Century Mediánál. A zenekar horrorisztikus, old school alapokon nyugvó, brutális death metalban utazik, és Tompa mesterrel többek között arról beszélgettünk, hogy miképp fér be nekik Adriannel ez a formáció a zsúfolt időbeosztású At The Gates mellé.
Vivian Campbell: négy évtizednyi gitár
Vivian Campbell húszéves csodagyerekként tűnt fel Ronnie James Dio oldalán 1983-ban, aki mellett egycsapásra világszerte ünnepelt gitárhőssé vált, és generációjának egyik legtehetségesebb európai rockgitárosaként ellenállhatatlanul dallamos és virtuóz játékával meghatározta az első három klasszikus DIO-lemez fazonját. 1986-ban azonban váratlanul hátat fordított mentorának, és később megfordult a Whitesnake-ben, a Riverdogsban és a Shadow Kingben is. Az ír gitáros 1992-ben újabb nagy lehetőséget kapott a sorstól: a tragikus körülmények közepette elhunyt Steve Clark helyére állhatott a Def Leppardban, ahol végérvényesen lehorgonyozott. Noha sokáig úgy tűnt, Vivian megelégszik a Leppard másodgitárosi posztjával, az utóbbi időben újra egyre többet hallani jellegzetesen ízes és lélekkel teli szólógitározását: tavaly egykori DIO-béli kollégáival, Vinny Appice dobossal és az azóta elhunyt Jimmy Bain basszusgitárossal hozta össze a Last In Line zenekar albumát, aminek hamarosan folytatása következik, néhány nappal ezelőtt pedig a halottnak hitt Riverdogs is visszatért új lemezével. A 2013 nyara óta Hodgkin-kórral harcoló, ám azóta is csodálatra méltó lendülettel dolgozó Vivian elsősorban erről a California című korongról mesélt lapunknak, a messzi Salt Lake City egyik hotelszobájából jelentkező muzsikus azonban ugyanilyen készségesen elevenítette fel a múlt történéseit is. A negyven perces exkluzív interjú kivonata az alábbiakban olvasható.
7. oldal / 40