DVD kritika

Aki a rockszempontból sötét '90-es években is velük tartott, pontosan tisztában van azzal, mitől tudott ismét úgymond menővé, trendivé válni az utóbbi években az Iron Maiden. No persze nem mintha annyira elemükben lettek volna Bruce Dickinson nélkül, de az efféle kitartás azért mindig meghozza a maga eredményét...

Lehet vitatkozni azon, hogy Rob Halford aprópénzre váltja-e hírnevét az eddig kiadott és a közeljövőre betervezett seregnyi Halford és Fight kiadvánnyal, de a lényeg elsősorban a végeredmény, márpedig az eddigi cuccokba nem nagyon lehetett belekötni, megvenni / letölteni pedig ugyebár semmit sem kötelező. Amolyan tipikus rajongóknak való dolgok ezek az átlagnál mindenképpen több érdekességgel és speciális bónusszal.

A 2003-as G3 turné összeállítása jó húzás volt, igazi csemege a hathúros hangszer szerelmeseinek, hiszen a két stabil résztvevő (Joe Satriani és egykori tanítványa, Steve Vai) mellett a 80-as évek villámkezű mestere, a mára igencsak termetes Yngwie Malmsteen volt a harmadik fellépő - mondhatni a habcsók a tortán. A koncertsorozat denveri állomásán felvett anyag - bár semmi hűde-extrát nem tartalmaz - a modern rock-gitározás szentháromságát vonultatja fel.

A „Rock Hangja", avagy a Legfeketébb Hangú Fehér Énekes már hazánkat is megtisztelte jó párszor élő előadásaival, de ez a koncert, amelyet még 2006-ban, Sydneyben rögzítettek, még a rutinos Hughes-koncertaddiktok számára is kötelező és különleges.

Az annak idején a rendszerváltás éveinek talán legtökéletesebb soundtrackjét legyártó F.O. System úgy alakult újjá, ahogy azt a nagykönyvben megírták: a magyar dark rock vezérhajója nem csinált új albumot, ami eleve rizikós vállalkozás lett volna, nem aprózták el magukat olcsó haknikkal, nem akartak mindenáron mindenütt görcsösen jelen lenni. Sajnos csak kevesen képesek ilyen méltósággal levezényelni a hasonló akciókat, pedig kizárólag így lehet megőrizni a mítoszt annak régi fényében.

Rob Halfordot a jelek szerint nem nagyon elégíti ki a visszarendeződött Judas Priest tevékenysége, mással legalábbis nehezen tudnám magyarázni a most várható kiadványözönt a Metal God Glenn Tiptonék nélkül eltöltött éveiből. Persze nyilván sokat nyomhat a latban az is, hogy Rob az elmúlt években visszavásárolta a szólóprodukcióihoz fűződő összes jogát, ami valószínűleg alaposan leapasztotta a bankszámláját.

A 2005-ös év utolsó estéjén rögzítette egy koncertjét a finn csapat, dicső fennállásuknak tizedik évfordulóját ünneplendő. A Helsinkiben tartott szilveszteri szeánsz nem kevesebb, mint 105 percét nézhetjük és hallgathatjuk végig ezen a dvd kiadáson. Hogy milyen minőségben, illetve tartalommal, azt az alábbiakban részletezem.

A Dream Theater új lemezéről, mint ahogy azt már korábban is megszokhattuk, természetesen megoszlanak a vélemények. Nekem speciel tetszik, de mondjuk én amúgy sem vagyok mérvadó a fanatikusok mellett, hiszen az "mezei" rajongó, aki nem tudja tudományos szemszögből vizsgálni a csapat munkásságát, az tartsa a száját.

Sok mindent lehet mondani a Dream Theaterre, de azt biztosan nem, hogy nem szolgálják ki alaposan a táborukat. Alig ért véget a legutóbbi Systematic Chaos lemezhez kapcsolt turnésorozat, máris itt van róla a komplett dokumentáció egy grandiózus dupla DVD formájában, ami a csapattól megszokott módon átfogó és bő lére eresztett.

Koncert dvd a német thrash vonal egyik legfontosabb zenekarától, a Destructiontól! Abszolút ideje volt, hisz az újjáalakulás óta 3 izmos albumot is összehozott már Schmier és csapata, ráadásul most ünneplik huszadik évfordulójukat! Szerencsére a megvalósítás is méltó az alkalomhoz, nagyon igényes kiadvánnyal van dolgunk.

Aki a thrash metalt szereti, annak a Death Angel egészen egyszerűen megkerülhetetlen. Ez a néhány mélynövésű filippínó srác annak idején komoly alapvetéseket tett le az asztalra, és hiába tartottak az újjáéledés előtt 13 év szünetet, a mostani teljesítményükön ez egy cseppet sem érződik, sőt. Kifejezetten jobbak, mint valaha.

A nyolcvanas évek menő hajbandái közül elég kevés bizonyult számomra maradandó zenének. A Skid Row és a Stryper pár alapvető lemezén kívül még talán a Cinderella munkássága képes máig értékes dolgokat felmutatni, csak a botrányosan gáz névtől kell eltekinteni. Megörültem ennek a DVD-nek, mivel a csapattól egy-két félig elcsípett klipen kívül semmi audiovizuális élmény nem gazdagított eddig.

Bár idén nem örvendeztetett meg minket a buffalói mészáros brigád új nagylemezzel – arra már csak pár hónapot kell várni –, mégsem telhetett el ez az év sem valami ízletes 'Corpse ínyencség nélkül. S íme, itt is ez a brutális, három DVD-s anyag, mely a banda húsz éves fennállását hivatott ünnepelni.

Jelen pillanatban mindenki (maga Bruce is) az új Maiden album bűvöletében él, legyünk hát egy kicsit formabontóak, és emlékezzünk meg arról a kiadványról, amely éppen arra volt hivatott a nyár folyamán, hogy kicsit megkönnyítse a maidenesek várakozását. Persze Dickinson szólómunkássága még véletlenül sem csupán afféle Maiden-pótlék, sőt, sokan többre is tartják a frontember saját munkáit, mint az anyabandával készített lemezeket.

Nagyjából 2002-ig az Annihilator egyike volt kedvenc bandáimnak. Jeff Waters eszelős riffelése, fifikás szólói, illetve ezer közül is azonnal felismerhető stílusa, na meg az olyan dalok, mint az Alison Hell, a W.T.Y.D., a Stonewall vagy épp a King of the Kill mind-mind egy kiemelkedő bandát mutattak, minek köszönhetően mindent ujjongva fogadtam, amin a klasszikus Annihilator logó volt látható.