Ha egy demóhoz mindössze egy üres lapra sebtiben felfirkált honlapcím érkezik kíséretként, az ember valahogy nem szívesen fog hozzá, hogy értékelje. Mert, bár nem szép dolog az előítélet, de ha a csapat a promócióhoz ilyen hihetetlenül „igényesen" viszonyul, akkor elvben a zenétől sem várható sok.
Három dalt tartalmazó cd, csak simán promóciós, bemutatkozó céllal. Vaskos svéd death/thrash, a hangzásért az Abyss Stúdió felelt, ami hallatszik is, sajnos a gitárszólók kicsit hátra lettek keverve, kár értük, elvesznek a riffelés közepette. A vokalista hörgése elég átlag alatti, olyan semmilyen.
Egyszerű, de igényes körítéssel érkezett a Living Fields demója Chicago-ból. A csapat elég eklektikus zenét próbál játszani, amelyben egyaránt felfedezhetők doom, thrash és epikus metal elemek, meg szerintem némi black is, mindezt szocio-politikus szövegekkel körítik, ami azért meglepő ebben a stílusban.
A semmiből bukkant elő a Libra, első demóval, ez nem meglepő. A demóhoz mellékelt levélben minden kiderül a csapatról, ritka az ilyen értelmes megfogalmazású és minden lényeges infót tartalmazó melléklet, így könnyű dolgom volt, csak a zenét kellett figyelnem, a többit kijegyzetelhetem a levélből.
A Landmine - a mostanában bemutatott X-hez hasonlóan egy gitáros szólódemója. Ez esetben a Dream és LTE feldolgozásokat játszó Universe gitárosáról, Gyenes Attiláról van szó.
A debreceni Kaotika azon sorszámozott zenekarok egyike, akik már megvillantották tehetségüket a Shock! válogatáson. Ez pedig a zenekar első demófelvétele 4 új számmal, a CD-n hallható "Miben hiszel" újrakevert verziójával és ugyanennek a számnak a megalassú, torzított stúdió kreációjával.
Érett, meggyőző teljesítmény az anyanyelvén éneklő (ez önmagában véve is különlegesség), idősebb arcokból álló olasz prog. rock ötöstől, amelynek tagjai mögött már közel tízévi zenélés és számos demófelvétel áll. Jelenlegi nevük egyébként, amelyet 1994 óta használnak, a diófa latin neve...
Legszívesebben bemásolnám ide a bemutatkozó levelet, amit a zenekar basszusgitárosa, Bartha Tamás írt, szórakoztató stílusa miatt, és mint tipikus példát, egy kezdő zenekar hányattatásai, tagcseréi címmel.
Nem egyszerű eset az Isten Háta Mögött. Olyan kaotikussággal képesek keverni a zenéjükben a stílusokat, hogy szegény kritikus bután pislogva néz ki a fejéből mit és hogyan írjon róluk. Itt az új demó, részemről a második amit ismerek, 5 dal, tavaly tavasszal, illetve ősszel rögzítették.
Kicsit csipkelődő, kicsit pimasz, kicsit trágár. De nagyon hiteles! Valahogy így tudnám összefoglalni a püspökladányi I.Q szövegvilágát.
A semmiből bukkant elő a budapesti Inseason (legalábbis ha jól sejtem, bpestiek). Igaz, a zenekart alapító tagok nem egy zenekarban megfordultak már, fel is sorolom, úgy könnyebb lesz beazonosítani őket. Németh Attila (gitár, ex-Atropos, ex-Meothys), Fekete Szabolcs (dob, ex-Anxious, Dark Clouds), Szabó Szilárd (basszusgitár, ex-Anxious, ex-Dark Clouds, ex-Meothys) és Köhler Ágnes (ének, hörgés, ex-Meothys).
8. oldal / 14
